"Egyesek azt mondják, ez egy ilyen játék. Egyszer kérsz, és egyszer mindent visszaadsz. Egyszer beléd rúgnak még egyet, és egyszer segítenek, hogyha elakadsz. És különben is - fáradt lettem ahhoz, hogy mindig megfeleljek nektek. Nem hittem el, bárhogy mondtátok, de mostmár tudom: egyedül tényleg nem megy. Fejet hajtok ezért, és én is beállok a sorba. Egy vagyok a sok közül, szerencsés - de szolga. Elindulok a többiekkel, fáj, de elfogadom mostmár, hogy ez a világ nem lesz soha olyan, amilyennek én látni akarnám. Egy dologban bíztatok csak, hogyha a végén számon kérik tőlem, hogy én egy igaz ember voltam, és egy igaz életet éltem. Mert úgyis csak akkor jössz rá, hogy mit rontottál, mikor majd a pap előtt fekszel. És hogy kijavítsd a rossz dolgokat? Nem-nem! Volt rá lehetőség, de csak egyszer!"
/Majka: Húz a szívem haza c. album: Outro/
Most csak úgy, bedobok megint egy zenét. Nemsokára írok rendes postot is...
Ja...kettő nulla nulla négy, meg kezeket az égbe
Meg rap meg underground meg tisztelet meg béke
Ja mondjunk pár okosságot erről meg arról...
Forog velem a világ, lábam alatt lett a plafon
A fejem felett a parketta, hogy hogy azt nem tudhatom
Má' nincsen körülöttem ezer haver, meg alkohol ellátmány
Nincs jó seggű királylány, meg háromfejű sárkány
De ha lenne se vívnék vele, semmiféle nőért
Csak meghívnám egy sörre, s a régi szép időért
még egy körre a vendégem, aztán ő fizetne
a végén úgyis alkoholmérgezésben esne össze
Még meginnám a maradékát, aztán rögtön odébbállnék
otthagynám a hulláját, vagy éppen rápisálnék
ha te szenvedsz (szenvedsz), ez engem szórakoztat
Az élet már csak rövidebb, és a farkam sem lesz hosszabb
Leköpnélek téged, hogyha lenne a számban nyál
véresre vernélek, addig amíg fáj,
Amíg érzed, de hát a karomban sincs izom,
A Szám és a szívem között, túl őszinte a viszony
A reppem sem az eredeti ,mint LL juniornak
Nincsen ragamoffin meg ilyesmi, amiért utánnam szólnak
Az utcán a lányok, csak egy csuklyás alakot látnak
Legalább elrejti a kapucnim az ocsmány pofámat
Még egy nevem sincsen, ami tényleg baromi gizda
Így van, névtelen vagyok, névtelen alkoholista
eddig, titkoltam de lehet mostmár mindent bevallok
Csak attól leszek ideges hogyha ilyesmiket hallok:
-" menjünk be a plázába és vegyünk új ruhákat
Gyűlölöm a szüleim, és ők is úgy utálnak
hogy csak húszezret adnak, hogy újabb bikinit vegyek
Nem értik meg, hogy új kell, a szar régi helyett
Menjünk a mekibe együnk zsírszegény csirkét
Nincsen benne kalória, s nem érzem az ízét
nem hízlal, mert azt nem élném túl
Hogy a tangámban a gumi még két centit nyúl
-"
Szánalmas kispicsák, szoláriumban égett bőre
szívvel-lélekkel szopjad apád, mikor pénzt kérsz tőle
Hogy a bankban, meg e-klubban rábukhassá' a faszra
Én meg a nagyanyámtól kapott pulcsimba, várok majd ingyenkosztra
Osztrigát meg kaviárt nem osztanak a Batthyányn
kajálni hagyjál, aztán nyugodtan hagyjál kinn
A picsában a hidegben, te meg a kandallónál kefélsz
Anyád mit sem sejt, aztán egyszer remélem benéz
a szobádba és látja hogy éppen orrba-szájba dugnak
Szégyeld magad kiskurva, megérdemled ha seggberúgnak
a szülők és nem azért, mert nem szeretsz tanulni
Egyszer én leszek a tekegolyó, te pedig csak a kugli
úgyis én fogom meg szívni, nincsen gond, má megszoktam
Mindenki átvert engem és még sosem bosszankodtam
Lehet 40 év múlva itthon sakkozok majd anyámmal
Esténként nézem én az RTL-t a családdal
Öngyilkos lennék, de nem megy..abbahagyom
megölni se tudom magam, még egy pókot se a falon
Csak úgy éldegélek majd, ameddig fenn jónak látják
számolgatom a napokat azt talán még ők sem bánják
Csak úgy mondom a faszságaim, amíg a torkom el nem metszik
Csak úgy tespednék pár évet mer nekem pont így tetszik....
Egy másik kedvenc versem, ezúttal a magyar irodalomból. Tanulságos. A lényeg az első, és az utolsó két versszakban van. Persze azért elolvashatod az egészet :)
Ady Endre: A tűz csiholója
Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.
Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.
Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.
Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.
S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.
Az egyik kedvenc zeném. Van benne valami, ami megfog… Nehéz leírni szavakkal, hogy miről szól... Helyenként szomorú, helyenként elgondolkodtató. Néha ad egy kis lelki erőt...és az életről szól
A zeneszöveg:
Hogyha arra ébredsz reggel, hogy kicsi ez a világ,
és bárki bármit csinál, az minden a te hibád.
A holnapot nem látod, mindenki utál,
mert kínszenvedés minden perc, jön nap-nap után.
Ahol nincsenek ízek, nincsenek képek,
nincsenek színek, nincsenek fények.
Lehajtott fejjel indulsz el ismét a harcba,
mert háború az élet, és elhullik a gyáva.
Mert valami kezdődik, ember, és valami véget ér,
és csak Isten dönthet arról, hidd el, mikor mennyit élj.
Ha százszor kérded őt és százszor nem felel,
ő látja még, hogy jó vagy rossz vagy, kapsz, mit érdemelsz!
Az élet rendjén változtatni ne próbálj, nem tudsz,
mert az egyik pofont te adod, de a másik elől futsz.
Jutalmat ne várj, nem lesz, csak megbékélsz a sorssal,
és beletörődsz abba, ez megint nem jó oldal.
Refrén:
Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Hiába minden, úgyis vége!
Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Úgyis vége!
Mert én alig múltam 22 és elővett az élet,
hát kisírt szemmel néztem végig mikor mire képes.
Akinek köszönhetek mindent, aki a karjaiban tartott,
aki törődött a két fiával, az most feladta a harcot.
És minden úgy ment tovább, mintha nem történne semmi,
én éreztem, hogy most először férfinak kell lenni.
Mert azt gondoltam becsaptak, és hazugság volt minden,
mert holtan feküdt mellettem, kit a példaképnek hittem.
Tudom az az élet rendje, temeted a véred, de miért pont most,
és miért pont így, és folyton csak ezt kérdem.
Mert nem múlik el nap, hogy én ne gondoljak arra,
hogy mosolyogva tolna le, csak úgy ahogyan szokta.
Mert eltelt 3 év és nekem összejött az élet,
mert embereknek tízezrei nézik ahogy élek.
És tudom nagyon jól, hogy ő is figyeli az utam,
és ha rám néz akkor azt gondolja: Büszke vagyok fiam!
Refrén:
Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Hiába minden, úgyis vége!
Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Úgyis vége!
Én már gyerek fejjel értetlenül néztem
míg más remegett a rossztól, én az ördögtől sem féltem.
Pedig senkitől sem láttam, valahogy mindig odaálltam,
ahol egy árva szava többet ér, mint ha más mondana százat.
Én mitől féljek? Nekem az Isten hamar megmutatta,
hogy ha Ő elfordul tőlem, akkor dühösen néz vissza.
Meg, hogy olyan keresztet ad, ami majd maga alá temet,
mert mit kínlódjon értem, ha a rossz meg velem nevet.
És ha visszakérdezhetnék, én egyből meg is tenném,
akit csak úgy elvettél, azt csak úgy visszavenném.
Egy szavad sem lehetne, aki így előre fizet
az egy ima helyett, Uram, most már átkozódik tizet.
Mert te osztasz úgy mindent, hogy az ember nem is tudja,
hogy mit kap majd a bánatára, s mit kap majd a jóra.
Ezért várom a választ, velem vajon minek tetted,
ami a jóhoz kellett volna tőlem túl korán elvetted.
Refrén:
Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Hiába minden, úgyis vége!
Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Úgyis vége!
Egyik kedves ismerősöm mutatta nekem ezt a verset néhány hete, szerintem nagyon nagy gondolatok vannak benne, rövid időn belül a kedvencim közé került. (pedig nem rajongok annyira a versekért)
Rudyard Kipling - Ha
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,
ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: "Kitartani",
ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam.
