Szeretek úton lenni. Beülni az autóba, és csak úgy menni... Akár céltalanul is, vagy jobb lenne, ha úgy fogalmaznék, hogy nem tudom, milyen céllal... Járni állomásról állomásra. Mint az életben. A dolgok jönnek, mennek, kanyarognak az utak, elágazások. De most sietek. beülök az autóba, magamra zárom az ajtót, és kint hagyok minden problémát, minden gondot :) Innen ki vannak tiltva. Idebent csak nyugalom van. Indulok a sztrádára, éjszaka van. Szeretek éjjel vezetni, nyugodtabb a város, csend van, és gyönyörködhetek a műszerfal fényeiben, ahogy fickándoznak a mutatók...Elhagyom a helyet, ahol eddig voltam, mert mennem kell. Mert ez az életem. Menni, menni... Felhajtok a pályára. Had szóljon, a lovak közé csapok. Alig van forgalom, pár apró fénypontot látok előttem. A sebességmérő mutatója vígan halad a számok felett. Ezen a szakaszon nincs sebességhatár. Sőt, jelzőtáblák sincsenek. Semmi, amiről tájékozódni lehetne. Csak megyek valamerre... Hogy hova? Majd kiderül ha odaérkeztem. Ez teszi széppé, ettől izgalmas. Nem tudom hol lesz a cél. Azt sem, hogy mi lesz ott. De mindegy is, Hisz még itt vagyok. Ha jó helyen vagyok, majd úgyis tudni fogom, ha odaértem. A fordulatszámmérő mutatója belenyal a biros sávba. Váltok egy magasabb fokozatot. A mutató egy pillanatra megtorpan, majd visszaesik. Megtörik a főtengely lendülete, hogy majd újra visszajöjjön. De már máshogy állnak a fogaskerekek a váltóban, már azzal a lendülettel máshogy fog menni, mint azelőtt... Halkan hallom, ahogy a lefúvószelep felszisszen, távozik a felesleges nyomás... Kuplung fel, a mutató ismét haladhat a piros felé... Haladok. A csíkok lassan összefolynak egy folytonos vonallá. Egyre hangosabb a szélzaj, bekapcsolom a rádiót. Megszólal a zene, Hooligans: Menj tovább:

"...De nem ölt még meg mindig a jég
Nem csupán csak egy véletlen,
Hogy más kidőlt, de te életben,
És írod át, amit írt az életed rád

Menj tovább : majd új nap vár , új nap vár
Bármi volt : csak a múltad már , múltad már
Bánni kár : amit megtettél , megtettél
Hív az út : amit megleltél

Ahány év annyi hónap
Miért vársz?: az új a tiéd
A múlt a múlt vár a holnap
Legördül a szőnyeg eléd
Nincs hazád , csak a véred hajt
Így élsz te át ezer jót és bajt
Ha menni kell tudom úgy is lépsz tovább..."

Tovább nyomok egy másik állomásra. Nahát, itt is Hooligans, eztúttal a Volt és lesz című számuk.

"...Az ég kék, a fű zöld,
Nincs térkép, ne bűvöld!
Csak út van sehol a cél.
Az ég kék, a fű zöld,
Ne tépd szét ne gyűlöld!
Ha baj van, vigyen a szél.

Éltem én is álmokban,
Hittem szépet, jót,
Aztán az ördög jobbján táncoltam:
Az tüzes méreg volt.

Volt idő, hogy sátorban,
Volt, hogy volt egy ház,
Lehettem hegyek közt, vagy városban,
De tovább vitt egy láz.

Nem ringat már hintaló,
Nem hat rám száz altató,
Nem vág földhöz súlyadó,
Minden múlandó.

Kell, vagy nem?
Ez van!
Így vagy úgy, de élni kell!
Más nincs, ez van!
Egy-Két, Bal-Jobb!
Lépni kell!..."

Vége a számnak, inkább kikapcsolom a rádiót. ne terelje el semmi a gondolataimat az útról. A lassan záróvonallá olvadó csíkok között már a fizika nem bocsájt meg semmilyen bakit. Nem is figyelek már a műszerfalra. Most nem számít, mit mutat. A tükröket sem nézem, nem nézek hátra. Nem számít, mi van mögöttem, ilyen sebességnél sokkal fontosabb, hogy előre nézzek. Ha valaki jön mögöttem, és előzni akar, majd villog. Azt meg úgyis észreveszem majd... Elhaladok egy jelzőtábla mellett. Nemsoká benzinkút, meg egy leágazás. Persze nincs odaírva, hogy merre visz... Most lepillantok a műszerfalra, fogytán a benga, meg kéne állni tankolni. utána meg ugye az elágazás. Azon menjek? Vagy maradjak ezen a szakaszon? Na majd egy kávé mellett eldöntöm, amíg itatják az autómat... :)