Na, eljött ez a pillanat is, amit már nyár óta terveztem, de eddig nem vitt rá a lélek. Aztán nemrég történt egy olyan dolog, ami végül cselekvésre késztetett. Úgy döntöttem, letörlöm az MSN-t a gépemről, és többet a közelébe sem megyek. 2006 májusa óta 103 partner került fel, akik közül aktívan 20-al ha beszéltem, az ő döntő többségük is olyan személy, akivel bármikor találkozhatok. Össze sem merem számolni, hány órát (napot, hetet?) töltöttem azzal, hogy a monitor előtt pötyörészve tartsam a kapcsolatot a barátaimmal, haverjaimmal, ismerőseimmel. Ahelyett, hogy egy kávézóban, vagy egy kocsmában beszélgettem volna velük egy jót, miközben a szemükbe nézek, érzem a jelenlétüket, érzem hogy társaságban vagyok… Ehelyett a modern civilizáció rabja lettem, és egyedül ülve a szobában képzeltem azt, hogy társaságban vagyok… Ahogy FankaDeli mondta:
„mennyire átver az msn ablak hiszen azt hiszed, hogy társaságban vagy, holott kurvára egyedül ülsz a szobádban”
Na, hát rájöttem, hogy igaza van. Már hülyét kapok a mosolygós arcoktól, a kacagó sárga snimált fejektől, a giccses névkiírásoktól, mindentől. Attól, hogy órákon át beszélgetek valakivel, és semmit nem tudok meg a személyéből, nem ismerem meg a reakcióit, és egy teljesen torz képet kapok róla. Nem látom a szemét, az arcát beszéd közben… Elegem lett. Inkább ne beszéljek valakivel hosszú hónapokig, minthogy egy kettőspontdét lássak a nevetése helyett. És akkor még nem is említettem mindennek a legalját, az MSN-randikat. A gondolatától is rosszul vagyok, és bár már megfogadtam, hogy kerülni fogom, mégis sikerült beleesnem. Persze megvan az előnye, hisz ingyen beszélhetek (beszélhetek?) szinte bárkivel a világban, kényelmes fájlcserélés, satöbbi. Bár mindez pótolható mással, csak akarni kell… Élményeket akarok átélni. Mint amikor pár doboz sör társaságában Gellért túráztunk, vagy a HaBárban beszélgettünk. És végül is nem volt több idő, mint amit alkalmanként elverünk a rohadt MSN előtt. Mégis mennyivel emberibb, és emlékezetesebb… Most rákényszerülök majd, hogy ha nem értek egy számítási feladatot, odamenjek az egyik haveromhoz szünetben, és élő szóban kérdezzem meg tőle egy kávé mellett, azt amit előző este pár karakter leütésével megtehetek. És mégis, melyik a jobb? Szal köszönöm, nekem elég volt a szmájlik meg a di-ding hangok tengeréből, visszatérek a konzervatívabb cyber-mentes világomba, ahol hús-vér emberekkel kommunikálok majd, szemtől szembe. Természetesen az e-mail-t továbbra is használom majd, de mindemellett az iwiw profilomat is minimálisra butítom. Akit érdekel, hogy mi van velem, keressen meg, ne az adatlapomat olvasgassa. Mert ugye sokan már rutinszerűen ezt teszik, ha kiváncsiak mi van a volt barátnővel, régi haverral, satöbbi, felmennek, megnézik a képeit, elolvassák mit dolgozik éppen, megnézik kapcsolatban van-e, stb… Mondhatni csodálatos ez is… Csak azért nem törlöm magam, mert sok emberrel tudok gyorsan kapcsolatot felvenni, meg mert ideális „címtár”… Ezt a blogot is meghagyom, hogy valahova írkálhassam a faszságaimat. De MSN-en többé ne keressetek, kijelentkeztem. Őszintén remélem, hogy végleg. Skype-on majd elérhető leszek, de ott is csak telefonálni fogok, pötyörészni nem.
Hangulatleíró zene:
FankaDeli – A pad
Stop a gomb a liftben és megállok,
Akkor is szerválok, ha ütőm sincsen
Ez minden kincsem
Hangom a történet
A mesék, a példák, mind a táramban töltények.
Ki ivott a poharamból, ki evett a tányéromból
Mit gondolsz a tükörképről, vagy épp az árnyékodról?
Ez nem homokvár és nem is a gokarton
A zsiványok már dzsipben,régóta nem lóháton
A becsület lassan, csak egy bejegyzés a szótárból
Hogy lett ennyi ribanc istenem egyetlen bordából
Mennyi mindent láttam és mennyi mindent hittem,
És már tudom mi az igazság, hogy igazság nincsen
Én javítani akartam, de javítani nem lehet,
Mert ahányan ismernek,mind annyiszor eltemet
De azért mert ők ilyenek, te ne állj be a sorba
Van mikor választani kell, tartalom vagy a forma.
Refrén(2X):
Még mindig ott van a pad a lelkem a pad,
Amin üldögéltem, mert mindig akad
Egy apró remény a csillagok között
Hagytam és belém költözött
Az én fajtám az tudja, hogy az apró pénz is pénz
És én mondom , hogy bármi, amitől függsz az felemészt
Nézz rá a kölyökre, milyen édes hogyha álmos,
De pont mikorra ballag leszel áttétesen rákos
Az ember, az ember, az ember mindent leszar,
Az ember megteheti, és az ember olyan fukar
Hogy magától is sajnálja az igazság egy szeletét
Hogy valamit nem lehet na, hiába szeretnéd
Bár a legtöbb lánynak bőven elég a nyújorker(New Yorker)
És a legtöbb fiúnak bőven elég ha úgy jófej,
Hogy valakivel, még csak MSN-en beszél,
De már kinagyította ám több képen is a szemét
Az én szüleim harminc éve keltik reggel egymást
Tudnának ám mesélni az életről egy s mást
Te kiben bíznál úgy, hogy leéld vele az életed
És bár nem ismerlek, de én ilyen vagyok féltelek
Refrén(2X)
Még mindig ott van a pad a lelkem a pad,
Amin üldögéltem, mert mindig akad
Egy apró remény a csillagok között
Hagytam és belém költözött
Csak a most van és a múlt, a jövő messze távol
Bár Isten tényleg mindent tud erről a világról.
DE sokan azt gondolják, hogy nem tereli nyáját,
Valami Science fiction(szájönsz fiksön)szerű jövetelét várják
De ahogy a közmondás őrzi a fától az erdőt
Itt egyre inkább tompa vagy, minél inkább felnőtt.
Itt szégyellik a gyerekek, hogy játékkal a kézben
Itt az interneten vagy fenn, nem lenn a téren
Cigivel és csajokkal a tábortüzek helyett
Egy hullagyár az utca, a beton élve eltemet
De ha csak holnapig élnék, én akkor se tojnék be,
Rám mondtak sokmindent, mint a reklámok a fogkrémre
Mégis tele a váró, amin nem segít a pálinka
Kihúzzák a fogadat, közben az asszisztens ásítva
Kéri hogy a következő üljön be a székbe
Ha ezt nem fogadod el, na akkor tényleg tépj be
Refrén(2X)
Még mindig ott van a pad a lelkem a pad,
Amin üldögéltem, mert mindig akad
Egy apró remény a csillagok között
Hagytam és belém költözött
