Emelkedett, a köznapin magasan fölötte álló hangulata az elmének, midõn valamely érzelem, gondolat, szándék nemcsak eltölti tudatunkat, uralkodik rajtunk, legnagyobb érdeklõdésünket kelti, hanem egyszersmind boldoggá tesz és gyakran viharos erõvel tettekre ragad bennünket. Ami csak értelmünket ingerli, nagyon foglalkoztat bennünket, anélkül hogy L.-t keltene, p. midõn valamely tudományos kérdésen megfeszült erõvel munkálkodunk; ami csak érzelmeinkre hat, p. bánat, öröm: az vidámmá, szomoruvá tesz bennünket, de nem lelkesít, nem izgatja akaratunkat; végre szenvedélyünk, indulataink folyton ösztönzik akaratunkat, de ezt az állapotot se nevezzük L.-nek, aki p. egészen a pénzszerzésnek, birásvágynak stb. él, az minden egyéb, csak nem lelkesedõ. A L.-ben az érzelem dominál; valamint nagyon szeretünk, annyira, hogy saját magunkról megfeledkezünk, saját magunkat a szeretett személy v. ügy szolgálatába bocsátjuk; ez áll elõtérbe, ennek rendeljük alá magunkat, ennek tulajdonítunk mindent meghaladó becset; s ha ez a szeretet, ez az inteziv érdeklõdés egész valónkat megragadja, erõsebb mozgásba hozza, tettekre birja, akkor van meg a L. A L.-ben ez a magunkról való megfeledkezés s viharos indulat a fõ. A lelkesültbe mintha más vagy új lélek szállt volna, mely egészen eltölti. Amiben lélek van, az erõs és erejét ki is mutatja. A görög megfelelõ szó is hasonló eredetü: enthusiasmus, entheos-ból, aki istennel van teli, akibe isten lelke szállt és magánkivüli állapotba helyezte. A L. rendesen pillanatnyi, gyorsan keletkezõ és muló állapot, mert ily fenkölt állapotban huzamos ideig nem maradhatunk, az élet prózája csakhamar a köznapi hangulatot teszi helyébe; de akiben igazi L. lakik, abban megmarad nemcsak az emelkedett hangulat eleven emléke, hanem egyszersmind erõs fogékonyság iránta; amely L. csak mulékony, az nem az igazi, azt a magyar találóan a gyorsan fellobbanó, de csak pillanatra melegítõ <szalmatûzhöz hasonlítja. Az igazi L. alapja tehát állandó, erõs szeretet az ügy iránt, melyért van. továbbá józan ész, mely e szeretet érvényesülésének útján megszabja és tulzásoktól visszatart, végre erõs akarat, mely e két erõ behatása alatt az ügyért cselekszik is. Akiben a L. iránti fogékonyság megvan, azt lelkesnek nevezzük; rokon értékü szók: lelkesülés, lelkesültség, az elõbbi inkább az állapot beállását, az utóbbi tetõpontját jelenti.

Forrás: Pallas nagy lexikon

Ezt a fogalmat kéne összehangolni a KSK fogalmával, és húú de boldog lennék...