Miért jó az EFOTT? Mert van egy hét a többi 51 mellet, ami nem szól másról, csak a felhőtlen bulizásról, a lazulásról, a jókedvről és társairól. Ilyenkor nyakunkba veszünk egy nagy táska motyót, meg egy sátrat, és elindulunk valahova az országba, elfelejtünk minden problémát, minden bajt, és csak a buli, és a jóhangulat éltet minket!
Így volt ez idén is, a hivatalos keddi 0. napot megelőzően már vasárnap leutaztunk Bajára, hogy az év legnagyobb bulijából idén se maradjunk ki.
Érkezés: Vasárnap, meleg délután. Néhány kósza lélek a kemping körül, a szekusok is unottan ücsörögnek a padukon, majd látván, hogy jövünk, felállnak. Átveszem a karszalagot, örömmel konstatálom, hogy jobb minőségű, mint tavaly, bár a textilnek jobban örültem volna. Mindegy, ha nem szakad le, jó lesz az (Jó, még most is rajtam van) Sátorhely keresés. Először a kemping végébe megyünk, talán jó lesz. De nem, túl göröngyös, sok a zöld, messze a bejárat. Továbbkeresés... Végül megvan az ideális hely, nem messze a kétbetűsre vezető ösvénytől, közel a kijárat, két fa alatt van, ideális :)Sátor felállítás, hajrá! Ekkor jött az első nehézség: a talaj kemény, mint a kő. Puszta kézzel lehetetlen a cölöpöket leverni. Megkérdezem hát a szomszédokat, van-e valami kalapács. Asszondják nincs, de van kő! Kő mondom, az jó, Anikóék sátrát is azzal vertük fel tavaly. Elmegy a srác, hozza. Zsír, mondom! Pár perc múlva megjelenik egy kb. 20 kilós beton járólappal a WC-től, ez az! Erre nevetek, jól kezdődik ez a móka. Végül bevált, áll a sátor, ennek örömére irány sörért! :)
Utána nyakunkba vettük a várost, kezdődött a Halfőző fesztivál záróbulija, a Republic koncert. Be a CBA-ba, vásárlás, majd vissza a sátorhoz lecuccolni, és irány a Szentháromság tér!
Egy fergeteges Republic buli szem- és fültanúi voltunk, nagyon jó hangulattal alapozták meg a hetet, majd a buli után éjjelnappali bolt keresés, x kilométer gyaloglás után találtunk is, yeah!
Visszaérve a kempingbe, előjött az EFOTT fantasztikus varázsa, aminek a csúcspontja, a hideg zuhany utáni hálózsákba bújás. Kedvesem elég nehezen szokta meg a nomád életformát, de hősiesen végigküzdötte a hetet a kemény göröngyös talajjal, különösebb probléma nélkül, büszke vagyok rá :) ;)A föld mellett a másik probléma a szúnyogok voltak. Százmillió számra lepték el a kempinget, pedig állítólag voltak írtva. Most felmerül a kérdés, mi lett volna ha nem írtanak?
Emígyen telt, hogy megérkeztünk, sátrat állítottunk, buliztunk, nyugovóra tértünk, aludtunk amennyit tudtunk (nem sokat)
Majdan felvirradt a -1. nap:
Ami semmi különöset nem hozott magával, helyfeltérképezés, séta, fagyi, pihengetés, ettünk egy finomat, este meg a -2. naphoz hasonlatosan, majd csicsikálás a 0. nap reggeléig.
A 0. nap reggele hozta a maga varázsát. A kemény talajt bizony rendesen megéreztük magunkon, de sebaj, elvégre fesztiválozunk! :) Nap közben nem sok esemény volt, még folytak az építkezések, délutánfelé indult be az élet, amikor a HÖOK sátorban felcsendültek az első hangok, és beindult a Woodstock-party! Ugyanis a szervezők ezt találták ki, meghívtak néhány tribute bans-et, meg csináltak egy hajnalig tartó woodstock-retro bulit, sajna mi csak az AB/CD-n voltunk ott, a többi energiahiányra való tekintettel elmaradt, várt ránk a pihe-puha kőkemény ágy, meg a holnap.
Az 1. nap már egész kénylmesen keltünk, lassan megszkja az ember az anyaföldhöz közeli alvást. A regeli mosakodás után irány a bolt, padonülős reggelizős, majd vissza bámészkodni a civil faluba, játszani, terepet felmérni, hogy éjjel, a hátráltató körülmények ellenére is jól kiismerjük itt magunkat :) Az elhenyélt nap fő attrakciója Kőhalmi Zoltán stand-up comedyje volt, majd eljött az este, és mi a Nagyszínpad felé vettük az irányt,. Óriási tömeg volt, mi is része voltunk annak a 12.000-es halmaznak, akik azért gyűltek össze, hogy az Omegát meghallgassák, akik idén csak itt, csak most, csak nekünk zenéltek, a zenét megspékelve látványos lézereffektekkel. Alaposabban szétnézve láthattuk, hogy szép számban képviselte magát a 04-es korosztály is, ami érthető, hisz ez az ő fiatalkoruk zenéje. A koncert végét nem vártuk meg, mert már a HÖOK sátorban kezdődött az Animal Cannibals bulija, ami tavaly is fergetegesen jó volt, így hát idén sem hagyhattam ki. Nem csalódtam, idén is nagyon jó volt, végigtomboltuk a 1,5 órát, aztán irány átöltözni, és vissza az éjszakába! Egy kis Tibi bácsi, egy kis karaoke, és máris jó késő lett, mellé jól el is fáradtunk, kidőltünk, hogy holnap új kalandok elé nézhessünk.
A 2. napon a szokásos reggeli procedúra után megint elütöttük ezzel-azzal a délelőttöt, délután Meghallgattuk Badár Sándort, ezek után a Civil faluban volt szerencsém Vona Gáborral találkozni, és váltani vele pár szót. Nagy örömömre szolgált, hogy végre a Jobbik Magyarországért mozgalom is képviselte magát a fesztiválon, ami persze a Néphazugság és egyéb oldalakon nagy vihart váltott ki (pl. a NOL felhívta a Pepsi-t, az EFOTT főszponzorát, hogy tudják-e hogy a Jobbik, aki meg akarja majd adóztatni a multikat, ott van az ő nevükkel fémjelzett rendezvényen... A Pepsi persze jót mosolygott az egészen :) ) Persze mikor tavaly az Új generáció, meg egyéb balliberális csoportosulás volt jelen, az nem zavart senkit. :) Aztán megérkezett GrafUr is, és csatlakozott hozzánk a partyzásban. Megmutatta, milyen az igazi fesztiválos-low-budget vacsora: kenyér, májkrém, pizza krém, mi kell még?! Miután jól belakmároztunk, bejártuk a terepet belehallgatunk a koncertekbe egy kicsit itt, egy kicsit ott, kimentün ka városba inni egy sört, majd vissza a Quimby-re, ahol iszonyat jó hangulat uralkodott, végigbuliztuk az egész koncertet, majd átnéztün kegy kicsit Tibi bácsira, majd a Karaoke színpadhoz mentünk, ahol egész sokáig buliztunk az önjelölt sztárokkal :) Utána be a sátorba, és csicsikálás a 3. nap reggeléig.
A 3. nap volt a legjobb. A kelés után a sátrak előtt, kellemes piknik-hangulatban megreggeliztünk, majd a városba vettük az irányt. Vásárlás-mászkálás, majd irány a strand. A Sugovica kellemes vizében elpancsiztunk egy jódarabig, majd a közeli lángososnál jól megebédeltünk, és jóllakottan indultuk vissza a fesztiválterületre, Aranyosi Péter előadására. Kicsit elkéstünk, ezért már csak hátul volt hely, de azért jó volt, főleg hogy közben pihentem is egy jót. Ezután Ildi meg GrafUr visszamentek a sátrakhoz pihenni, én meg a Civil faluba mentem, ahol most FankaDeli volt a vendég. Kb. fél órát beszélgettünk, zenéről, politikáról, általános dolgokról. Ezután a sátrakhoz mentem én is, pihenni egy kicsit. Utána elmentünk vacsorázni, a vacsora végénél csörgött a telefon, hogy Sodiék megjöttek. Összefutottunk, elvezettük őket a sátorhelyükhöz, ahol összerakták a cuccukat, ahoyg nekik jól esett, majd indult az éjszakai őrület, színpadon a Kispál és a Borz-al. A tavalyi hiányosságokat bepótolva, idén már egész sok számukat ismertem, és énekeltem a tömeggel, őrült jó volt! :) Utána egy kis lazulás a kempingben, majd Karaoke színpad, móka, kacagás, beszélgetés, politizálás egészen hajnalig. Ekkor jött egy remek ötlet, hogy nézzünk bajai napfelkeltét! El is mentünk a hídhoz, reggel 5 óra körüli magasságban, hogy nézzük, hogy kel fel a nap. Vártunk, vártunk, de a nap nem akart még felkelni. Ezért meguntuk, és visszamentünk a sátrakhoz, gyors zuhi-fogmosás, és alvás...
Következett a 4. nap.
Amikor a reggelt a szokásos étkezési procedúrával kezdtük, majd elindultunk a Sugovica partjára, hogy még az utolsó nap élvezhessük a folyó kellemes hullámait. Jó meleg volt, kellemesen eljátszottunk-elhülyéskedtünk délutánig, majd ebéd címszó alatt elindultunk a már jól bevált lángososhoz, de előtte még összeszedtük az utolsó napra érkezett delegációt. Majd vissza a táborba, ahol azzal a hírrel fogadtak minket, hogy hatalmas vihar lesz, készüljünk fel rá. Persze mivel a sátrak döntő többsége egy közepes szellő hatására összedőlt volna, lett egy kis káosz a kempingben, mindenki rohant feszítgetni, rámolni. Szerencsére nálunk rendben volt minden, számomra mindig fontos, hogy rendesen ki legyen feszítve a sátor, hisz sosem tudni... Aztán a brigád nagyobbik része se szó, se beszéd alapon hirtelen felindulásból elment a városba biliárdozni, sajnos az nem jutott el a fesztiválfeelinggel átitatott tudatukig, hogy ha egy csapatban vagyunk, akkor azért illik megkérdezni a többieket is, hogy mit akarnak, vagy legalább szólni nekik, nem utolsó sorban megvárni a hátsó bejáraton éppen nekik szívességet tevő GrafUrt, de mindegy, van aki a bejáratnál félreteszi bizonyos képességeit... Aztán jött egy közepes vihar, amit az egyik sátorban vészeltünk át, sajnos lemaradtunk Kiss ádámról, amit az én Kedvesem nagyon bánt, de ezúton is üzenem neki, bepótoljuk majd! ;) A vihar, meg a borús időjárás kiszívta minden erőnket, beterveztük a Kowalsky meg a Vega koncertet, de lemerültünk mint a nemduracell nyuszi, így csak az alvás maradt, egészen a záróbuliig, ami már sok éve a Tankcsapda volt. Tombolásmentesen, nyugodtan végigbuliztuk, ismét jó hangulat és fergeteges finálé volt, kár hogy teljesen kimerültünk, elvégre egy hosszú hét volt már mögöttünk, kemény alvással :)
Másnap indultunk haza, telis-tele szép emlékekkel, mókával, és kacagással.
Jövőre Pécsett szabadon! :)
