Emelkedett, a köznapin magasan fölötte álló hangulata az elmének, midõn valamely érzelem, gondolat, szándék nemcsak eltölti tudatunkat, uralkodik rajtunk, legnagyobb érdeklõdésünket kelti, hanem egyszersmind boldoggá tesz és gyakran viharos erõvel tettekre ragad bennünket. Ami csak értelmünket ingerli, nagyon foglalkoztat bennünket, anélkül hogy L.-t keltene, p. midõn valamely tudományos kérdésen megfeszült erõvel munkálkodunk; ami csak érzelmeinkre hat, p. bánat, öröm: az vidámmá, szomoruvá tesz bennünket, de nem lelkesít, nem izgatja akaratunkat; végre szenvedélyünk, indulataink folyton ösztönzik akaratunkat, de ezt az állapotot se nevezzük L.-nek, aki p. egészen a pénzszerzésnek, birásvágynak stb. él, az minden egyéb, csak nem lelkesedõ. A L.-ben az érzelem dominál; valamint nagyon szeretünk, annyira, hogy saját magunkról megfeledkezünk, saját magunkat a szeretett személy v. ügy szolgálatába bocsátjuk; ez áll elõtérbe, ennek rendeljük alá magunkat, ennek tulajdonítunk mindent meghaladó becset; s ha ez a szeretet, ez az inteziv érdeklõdés egész valónkat megragadja, erõsebb mozgásba hozza, tettekre birja, akkor van meg a L. A L.-ben ez a magunkról való megfeledkezés s viharos indulat a fõ. A lelkesültbe mintha más vagy új lélek szállt volna, mely egészen eltölti. Amiben lélek van, az erõs és erejét ki is mutatja. A görög megfelelõ szó is hasonló eredetü: enthusiasmus, entheos-ból, aki istennel van teli, akibe isten lelke szállt és magánkivüli állapotba helyezte. A L. rendesen pillanatnyi, gyorsan keletkezõ és muló állapot, mert ily fenkölt állapotban huzamos ideig nem maradhatunk, az élet prózája csakhamar a köznapi hangulatot teszi helyébe; de akiben igazi L. lakik, abban megmarad nemcsak az emelkedett hangulat eleven emléke, hanem egyszersmind erõs fogékonyság iránta; amely L. csak mulékony, az nem az igazi, azt a magyar találóan a gyorsan fellobbanó, de csak pillanatra melegítõ <szalmatûzhöz hasonlítja. Az igazi L. alapja tehát állandó, erõs szeretet az ügy iránt, melyért van. továbbá józan ész, mely e szeretet érvényesülésének útján megszabja és tulzásoktól visszatart, végre erõs akarat, mely e két erõ behatása alatt az ügyért cselekszik is. Akiben a L. iránti fogékonyság megvan, azt lelkesnek nevezzük; rokon értékü szók: lelkesülés, lelkesültség, az elõbbi inkább az állapot beállását, az utóbbi tetõpontját jelenti.

Forrás: Pallas nagy lexikon

Ezt a fogalmat kéne összehangolni a KSK fogalmával, és húú de boldog lennék...

Igazából mindegy mi van, valahogy úgyis mindig lesz... Ennyi a lényeg, felesleges a jövő miatt problémázni. Erre jöttem rá. Na meg hogy mindig lehet rosszabb. :)

 Lord - Vándor

1. Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog,
Fekete föld mélyén örökre megnyugodott.
Nem siratja senki őt, nem könnyeznek a sírja előtt.
Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt.
Senkije se volt, semmije se volt, csak az élete!
Vén szemét lehunyva élete megszakad,
Nem indul új útra, pihen a föld alatt.

2. Elmondom nektek az ő történetét, arról mesélek, hogyan élt:
Megszületett, kapott nevet, csak egyet nem, szeretetet!
Szülei eldobták, nem törődtek vele,
Nem maradt semmije, csak az élete!
Magas falak, rácsok mögött, zsiványok, tolvajok között
telt a gyermekkora, ott volt az otthona.

3. És mégis vidáman élt, szívébe zárta a nagy reményt,
Hogy egyszer majd innen elmehet, várják erdők, völgyek, hegyek,
Szabad lesz, mint a madár, északtól délig, kelettől nyugatig
Mindet földet bejár.

4. Az idő eljött, ő szabad lett, útra kelhet a végtelenbe,
Ezt álmodta, erre ébredt, évek óta csak ezt remélte!
Amerre járt, megszerették, és ha néha megkérdezték,
Hogy honnan indult, s mi a célja, ő vidáman csak ezt dalolta:

Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek,
Városok, országút pora.
Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha.

5. Éhét, szomját elfeledte, csak a világ érdekelte,
Hosszú haját fújja a szél, ereiben lüktet a vér.
Forró nyár jön hideg télre, hosszú út áll már mögötte,
De nem néz hátra, megy előre jókedvűen énekelve:

Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek,
Városok, országút pora.
Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha.

6. Nem kell a csillogás, nem kell a ragyogás,
Nem kell a vakító pénz!
Nem kell sok hamis vágy, nem kell a céltalan cél!(2X)

Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek,
Városok, országút pora.
Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha.

7. Évek oly hamar szállnak el, csavargó haja hófehér.
Szíve dobban még, szeme tűzben ég, de hívja már az örök pihenés.

Boldog 2009-et Neked, ha már olvasod a blogomat. Jó, tudom, ez már ellőtt szöveg, de most nem jut eszembe semmi kreatív. Remélem a 2008-as (tan)évet nem fogja semmi überelni negatív irányba..

Az ígéretek, fogadalmak megvoltak, most már le kéne ülni tanulni is...

Új szavazás is van, és olvassátok Márkó blogját, had nőjön a nézettsége! :D

Magna Cum Laude - Színezd újra

És egy idézet 2Pac-tól:"Only God Can Judge Me"

Ez most a pillanatnyi t4kistyle helyzetkép.

Boldog Karácsonyt kívánok Neked, ki most olvassa a blogomat!

Kerozin: Ünnepeljük a Karácsonyt!

Egy filozófia professzor előadása: Egy befőttes üveget feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel, majd rákérdezett, hogy tele van-e az üveg
- Igen. - volt a válasz.
Ezután elővett egy dobozt, tele apró kavicsokkal, és elkezdte beleszórni azokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.Ezután elővett egy dobozt homokkal, és beletöltötte az üvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött.
Prof így szólt:Vegyétek észre, hogy ez a ti életetek. A kövek a fontos dolgok (a családod, a partnered, az egészséged).Ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok amik még számítanak, mint a barátok,a munkád. A homok az összes többi: az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak a boldogságod édekében. Először a kövekre figyelj, amik igazán számítanak. A többi csak homok.
Az egyik diák megkérdezte: és most már tele van-e az üveg
Mire a prof azt válaszolta,igen.Erre a diák elővett egy dobozos sört, kinyitotta, s beletöltötte az üvegbe. A sört a homok elnyelte, és térfogatváltozás nem következett be.Azt mondta erre a diák: "Nos, bármennyire is úgy érezzük, hogy az életünk teljes, a fenti példából jól látszik:EGY SÖR AZÉRT MINDIG BELEFÉR!

Valami bölcs ember egyszer azt mondta, hogy

'Aki az egyetemet csak tanulással tudja elvégezni, az megélni is csak munkából tud majd"

Ez az új egyetemi életfilozófiám. Amúgy meg nem mindegy, hogy azért bukom meg, mert nem tudom az anyagot, vagy mert elkapnak puskázással?

Meg különben is... Mit veszthetek, ha nem tudok semmit?

(nem, nem most kezdek el így élni, most kezdek el aktívan így élni)

Hajtogattam a kukák mögött egy álmot
egy kerthelyiség félreesö részén.
Eldugult piszoárban vitorlázok
sapkám a hold, fésűm a szél.

Sorra dölnek ki mellölem a lányok
fojtogató büntudat emészt.
A szívek szemétdombján kapirgálok.
Szeretni, Istenem, milyen nehéz!

Annyi minden bajjal kell még megküzdenem
plusz még itt van a nyakamba varrva
egy lefejezett szerelem.
Tükröm, tükröm, tükröm mondd meg nékem:
Jól áll-e ez nekem?

Sorra tünnek el mellőlem a srácok
mindegyiknek jobb dolga akadt.
Zajos magányban foszforeszkálok
a sápadt fényű telihold alatt.

Annyi minden szarral kell még megküzdenem
ellenséges szélmalmoktól zavaros szellemem
"Nincsen veszély" - mondják -
csak képzelem.

Aztán orvosok jönnek, kezükben fegyver
és ha a vegyszer egyszer a vénába hatol:
A lakatlan sziget lakó lelke tenger lesz,
a szíve lepényhal. Itt úszkál valahol.

Annyi minden szarral kell még megküzdenem
egy tucat csörgösipkás lidérc horkol mellettem.
Választok egyet. Melyik tetsszen?
Melyik legyen a partnerem?

Hip-hip hurrá, hozhatna egy elektró pénteki feladatsort... :D

Hogyan írjuk a nullát római számokkal?
Ha az összes többi bolygó holdjának van neve, a mi Holdunknak miért nincs?
Miért nyomjuk erősebben a távirányító gombjait, amikor az elem kifogyóban van?
Amikor az első órát beállították, milyen óra alapján állították be?
Miért kell felébreszteni a másikat, hogy megkérdezd, aludt-e?
Ha az összes férfi ugyanolyan, akkor a nők miért válogatnak annyit?
Ha egy hupikék törpikét fojtogatok, milyen színe lesz?
Hogy kerülnek a "fűre lépni tilos" táblák a gyep közepére?
Az analfabétáknak ugyanúgy ízlik a betűtésztával készült leves?
Mit csinált az ember épp akkor, mikor felfedezte, hogy a tehenek tejet adnak?
Ha a kínaiak az esküvő alatt rizst szórnak, akkor a mexikóiak kaktuszt dobálnak?
Miért olyan hosszú az a szó, hogy "megrövidebbítendő"?
Hogyan vesszük észre, hogy a láthatatlan tinta kifogyott a tollból?
Miért nem ütötte agyon Noé a két szúnyogot?
Ha a nyúlláb szerencsét hoz, akkor a nyúlnak is szerencséje volt?
A vajas kenyér mindig a megkent oldalára esik, a macska mindig a talpára esik. Mi történik, ha a macska hátára vajat kenünk?
A Lipton dolgozói is tarthatnak kávészünetet?
Miért nem mennek össze a juhok esőben?
Ha ma nulla fok van és holnap kétszer olyan hideg várható, hány fok lesz holnap?
Miért kell a koporsó fedelét odaszögezni?
Mit számolnak a bárányok, ha nem tudnak elaludni?
Az olívaolaj olívabogyóból készül, a napraforgóolaj napraforgómagból készül. Miből készül a babaolaj?
Ha egy jármű fénysebességgel halad, mi történik, ha bekapcsoljuk a fényszórót?
Ha az ember a továbbfejlesztett változata, akkor miért vannak még mindig majmok?
Ha egy taxis hátramenetben visz haza, akkor neki kell fizetnie?
Kapnak a súlyos égési sérülésben elhunytak kedvezményt a hamvasztásnál?
Honnan tudja egy vak, hogy végzett a feneke kitörlésével?
És utoljára: Ha tudjuk hol van a hónaljunk! Akkor hol van a hónunk?

Az egyik kedven underground zeném, az elgondolkodtatósabb kategóriából. Nagy igazságok, és nagy gondolatok vannak benne :) Sajna nem találtam meg a videómegosztókon, viszont akinek tetszik, megtalálhatja a Pszichoanalízis EP-n, amit ingyen, jogisztán letölthet ide kattintva. A címadó dal szövegét már publikáltam régebben, ami szintén ütös :)

Stigma: Örökké

Születnek és halnak érzéki múzsák
bimbóznak majd elszáradnak bíborvörös rózsák
A szívünket sok öröm és letargia látja
hisz az érzelmeinket fájdalom és derű váltja

Sötét szobám négy falát egy mécses fénye bejárja
ám csupán idő kérdése mikor alszik ki lángja
Lassan látom hogy alakul minden szabályos körökké
mi elkezdődik egyszer véget ér nem tart örökké
Én nagyon sok dologban próbáltam és tudtam bízni bár
annak ki mély sebet ejtett nem tudtam hinni már
Szenvedések fájdalmak ki tudja meddig tartanak
az évek nagyon sokszor saját magunk ellen vallanak
Idővel vízzel megtelik minden kiszáradt öböl
és a boldogtalanságot felváltja egy újabb gyönyör
Nevezhetnénk dezsávűnek ám az élet nem így működik
hisz minden lakás más hova új házigazda költözik
A természet is évszakonként más külsőbe öltözik
meg lehet minden más ám egyben semmi sem különbözik
Az érzelmekben ritka ki szívét kulcsra zárja
és a kimondhatatlan szerelmet mély kötődés váltsa
Egyszer minden véget ér ám van mi szebbe csaphat át
a bennünk lakó lélek az mi ennek szab határt
Az élet fájdalomban eléggé gazdag ám
jövőnkre nézve sok tapasztalatot adhat át

A boldogság csak akkor jön ha igaz lábon áll bár
semmiképp sem örökké ám hosszútávon rád vár
Vannak kiknek szemét a hazugság nem bántja
és ott van az ki meredt szemmel nézi mégse látja

Ha mást adsz mint ami vagy semmit sem ér az egész
igaz megszerezni könnyű viszont megtartani nehéz
A boldogságért tegyél nem elég ha szimplán remélsz
mert az élet buktatókat rejt bármerre mész

A szárnyak mik kinyúlnak előbb utóbb földre hullnak
nehéz megjósolni vajon, hogy mit hoz majd a holnap
Hidd el nekem ne bánkódj a kukákba dőlt tervekért
a vég egyben egy kezdemény így ragaszkodj az elvekért
Az élet ismétlődő ciklusonként mintaszerű
röpke gyorsasággal váltja egymást fájdalom s derű
Sok minden csak fénylik hisz kevés köztük az arany
értékállósága attól függ kinek mennyit ér szavam
Voltak jó barátok rosszban de főleg inkább jóban
ha baj volt mind eltűntek magam voltam minden gondban
Ám a tengeremnek vize már más partok szélét mossa
megváltoztak az idők bennem létrejött egy rosta
Csodák tudom vannak és hogy gyakran előfordul
ám a kövek közti olló előbb utóbb kicsorbul
Az évek elteltével lassan helyre áll a norma
az idő haladtával megkerül minden zsák foltja
Sok embernek elég csupán minden tortából egy szelet
ám így nem lesz ki üsse hátad ha a falatot félre nyeled
Ha használod az eszed az erő ott lesz veled
így a szavak közti rímek értelmét biztos megleled

Nem tudok rájönni, miért nem jön ki az elektó házim megoldása... Kb. egy hónapja le kellett volna adnom. Talán holnap sikerül...

Update: (dec.4 , 18:03) Nem sikerült. Ellenben 00:20-kor óriási megvilágosodás történt, végre sikerült rájönnöm a hibára, ami miatt sosem jótt ki a jó megoldás, egy köcsög minusz jel, a franc egye a fajtáját, ilyen ni: - miatt volt minden. mert ugye a kondenzátor impedanciáját az egypercészeromega képlettel kiszámoljuk, de bizony elé kell tenni egy köcsög minusz jelet, hogy jól jöjjön ki az eredménye. Okosodok, yeah!

Update II: (dec.4 , 22:28) Elkészült a remekmű, minden kiszámolva, minden kijött, mindhárom vektorábra a mm papíron, szépen az U-I párok derékszöget bezárva, pontosan illeszkedik minden mindenhova, holnap leadom sok-sok nap késés után, juhé :)

A nagy kérdés: vajon visszadobják-e?

"..Hé, mit akar az élet tőled, és mit akar tőlem?.." :)

Rap1:
Hé, mit akar az élet tőled
És mit akar tőlem
Kérdem, közben gondolatfelhőkben
Vagy csak tényleg itt a közelemben
Esernyővel a kezemben
Elképzellek erősen
És várom, hogy essen
Hülyegyerek vagyok
De főszerepem van a filmben
Bár neked is az van a tiédben
A hajadba túrsz, és a szél meg
A szoknyád hullámairól küldi a fakkot
A télnek, a téli térnek, a fák is persze, hogy az égig érnek
Feléd lépek, romantikusan nézek
És celine diont választok az agyamba
Szép háttérzenének

Refrén:
Leáll az élet, mikor képbejössz te
Maradj még egy kicsit és
Nézz a szemembe
Aranyosan, olyan aranyosan
Ahogy a narancs felhők mögött
A nap zuhan
Le

Rap2:
Legyünk ma sztárok ketten
Dúshajú lányok a táncparketten
Ha gáz van, maradj csendben
Vagy ordíts, üvölts, hogy minden rendben
Legyünk ma álmok a fejben
Hajtsunk lepedőt, csináljunk
Papírból repülőt
Hadd szálljon el a reggel
Hadd lássuk, vele hogy tűnünk el
Aztán pillangóként ébredjünk fel
Egy kicsivel szerelmesebben
És ha mindez megvolt, annyi kell csak,
hogy nézz rám kicsit szebben

refrén

rap3:
Hé, mit akar az élet tőlem, és mit akar tőled
Hiába kaparok, ha nincsen több belőled
Fújjuk el a narancssárga felhőket
majd rajzolok neked egy angyalt a hóba
meg pálcikaembert házikóba
míg olvad a szájban a cukorka
úgy csinálsz, mint aki előre tudta
hogy mit akar az élet tőle...

Az első monológ az egyik kedvenc filmemből, a Gotti-ból

-Elgondolkodtató. Elgondolkodsz azokról, akik részesei az életednek. Neil-re gondolok, hogy mit mondana, ha|itt ülne most mellettem. Azt mondaná, "John, mi ez az egész? Mire jó az élet... Ha nem férfiként csinálod végig." Azt mondaná, "Nyeld le. Vállald be. Töltsd le az időt. Ez tett azzá, ami vagy. Ez tesz azzá, ami vagy."Mennyi ideje létezik az ügyünk, ez a Cosa Nostra? 120 éve. És miről szól az egész? A szabályokról, a mértékekről. Elviseled a verést a barátodért. Nem futsz el, és nem is fekszel le. Nem árulod el azt, aki vagy, azt, ami vagy.
- Önbecsülés, John.
- Önbecsülés. Alapvető dolog.Az utcán tanulod meg. Jusson eszedbe Angie. Szerettem ezt a fickót. Nagyon szerettem. Hülye volt. Sohasem hallgatott rám. Mindig azt az átkozott drogos pénzt akarta. Sose köpött, tudtad? Sohase. A testvérem, Gene és Joey D'Mig, Ők sem. Ezer éve csinálják. Sose köpnek. Semmit nem adnak ki. Hogy miért? Ez a szabály. Ne szegd meg. Ne köpj. Alapvető szabály. Ad egy kis hatalmat, nem?
 

-Makes you think. Makes you think about the people in your life. I think of Neil and if he were sittin' here right now, what he'd say to me. He'd say, "John, what's it about? What's life about... if you don't go through it as a man's man." He'd say, "Suck it up. Take the fall. Do the time. That's what made you who you are. That makes you what you are." How long we been around this thing ofours, this Cosa Nostra? 120 years. And what's it about? It's about the rules, parameters. You take the beatin' for the friend. You don't run, you don't lay down. You don't betray who you are, what you are.
- Self-esteem,John.
- Self-esteem. It's basic. You pick it up on the street. You gotta remember Angie here. I loved this guy. I loved him. He was stupid. He never listened to me. He always wanted the goddamn dope money. He never rolled. You know that? He never rolled. My brother Gene,Joey D'Mig, they don't roll. They're doin' a thousand years. They don't roll. They don't rat. Why? That's the rule. You don't break. You don't rat. Basic rules. Gives you a little power, right?

Egyik kedvenc underground számom, nagyrészt aktuális szövegtartalommal...

Riddler - Átalakulás

Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,

tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás

jellem, mindig tudtam: állva a tudás,

harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás

Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,

tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás

jellem, mindig tudtam: állva a tudás,

harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás

Kétszer születtem, kétszer más világra,

Egyszer ráncigáltak, most már bárki láthat

Rád simán hat, pedig torzult, beteg elme

Ha figyeltél, pont előtted fordult teljes testbe

Sírból keltem, így kerültem én az ország fölé

Jól esően szorít saját lényem két korlát közé

Ólomsúlyú szárnycsapásokkal körözök, ki érdemes

Arra vigyázok, réges-rég megszoktam, hogy kétszeres

A túlerő, meg hát szűk köralak a felfogás

Meg én kockát próbálok írni, figyelj jól, ez most más:

Nem győzködök senkit, nem adom a rímcsavaró trendit

Nem leszek sztár manapság, nem ez kell itt

Csak a régi motorosok, rozsdás roncsokkal az élen

Rég előzhettem volna már, de ebből én nem kértem

Hogy az egekbe emeljen néhány tudatlan kamasz

Én elmondom mi bánt, te büszkélkedj, hogy hol tartasz

Neked ennyi, nekem egy újabb hajnal, telesírt lappal

Megint fejem alatt párnaként az íróasztal

Mint egy író, nappal csak úgy vagyok, éjjel létezem

Ébredésem után külön életet él kezem

Szállít szellemhajóként elmém borús tengerére

Hogy éltethet egy embert saját szenvedése?

Egy kérdés, mire válaszolt az éjfekete madár,

mi mély vágások között újabb ép ereket talál

Egy kérdés, mire válaszolt az éjfekete madár,

mi mély vágások között újabb ép ereket talál

Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,

tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás

jellem, mindig tudtam: állva a tudás,

harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás

Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,

tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás

jellem, mindig tudtam: állva a tudás,

harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás

Csökevényes fehér szárnyak helyére feketék nőttek

Pánik vezérelt egy ideig, de ez még több lett

Tudtam végre repülni, de nem láttam: ezt többlet

Minden éjjel után nappal szégyenkezve értem földet

Körbe öleltek, átokként kezeltem, megint én

De miért? Kérdeztem megint én, a válasz a sors vizén

Evezőket kaptam, fair mezőnyben haltam,

Majd mocsokban ébredtem, a holló ma én lettem

De ez végleges, mutálódott véremben a DNS

Tűrtem a fájdalmat, mert rájöttem hogy érdemes

Néha mintha megszűnne, de teljes metamorfózis

Ez csak múló illúzió, mert a porhó is eltűnik,

miután a téli tájat befedte

Szerettem, de a csalódás fegyvert adott kezembe

Súlyos pajzsokat, persze még sok ilyet tartogat tudom a lét,

hogy akiért mindent megteszek, majd otthagy megint

Szorít, nem enged, majd kerget, legyint

Kényszerít, hogy így tegyek mással, pont e szerint

Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,

tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás

jellem, mindig tudtam: állva a tudás,

harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás

Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,

tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás

jellem, mindig tudtam: állva a tudás,

harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás

Elfeledett vágyakról, fekete szárnyakon,

Eltemetett fájdalom, ha neked ez mást adott, vagy vett el

Ha nem kell, hát ne vedd el

Mint egy szuperhős, mára eggyé vált a nevemmel

Holló, holló, holló…

Igaz, nem repkedhetek házakon

Nem reppelgetek szárazon, lefektetve pár lapon

Csak én és a világom, néha egy ablak, amit kitárok felétek

Érzem hogy féltek, mégis benéztek,

Mint egy horrorfilm vonz, mégis rettegsz

Ez én vagyok, mégis érzed, hogy tükör előtt rekedsz

Mikor hallgatod, ez kicsit fura, fel sem tűnik

Szétvet az erő, senki sem látott elgyengülni

Mégis a mai napig sírok a történtek miatt,

Több mint egy éve volt, mégis több évre kihat

Talán örökre, ha tehetném, úgy osztanám körökre

Mint egy játékot, mégis a most fogasát örömre

Hogy a volt-at tegyem vissza, mert én azt szerettem

Majd temettem, exhumáltam verbuváltam sereget

Ellene, mégis hagytam, hogy beépüljön újra,

Az új énembe mint egy átültetett szív

Kell, de ellene a lelkem mégis harcot vív

Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,

tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás

jellem, mindig tudtam: állva a tudás,

harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás

Gyávák súgták fülembe: válaszd a futást,

tovább mennék, én is érzem: hős lett már a Júdás

jellem, mindig tudtam: állva a tudás,

harc a félelmekkel, ez teljes átalakulás

A gyermekkori álmok érdekes dolgok. Az ember beleringatja magát egy álomképbe, aztán küzd, mert valóra akarja váltani, bele fektet annyi energiát, amennyit csak tud, majd várja az eredményt. Aztán megesik, hogy eredménynek nyoma sincs, helyette csalódások, kudarcok sorozata, és ezek az álomképek szépen lekopnak a szemünk elől, és már a rideg valóságot látjuk, csalódottan, kedvtelenül, álommentesen…

Mert ugye gyerekfejjel álmodtam én is. Álmodtam autókkal, autóversenyekkel, motorokkal, satöbbivel. Majd álmodtam a KSK-val, ahol majd kitanulom azt, hogy hogyan tervezzünk autót. Mert az jóóó lesz majd. Azt mondták az nehéz. Nem izgatott, mert úgy gondoltam, autót tervezni milyen jó lehet… Aztán elindultam azon az úton, amit megálmodtam. Nem tévedtek, tényleg nehéz. Már az 5. félévemet taposom, sok-sok áttanult óra, megírt ZH és pót ZH van mögöttem, sok liter sört ittam meg, sok haverom lett, sok kávét ittam a szünetekben, sok energiaital, sok-sok más. Ha nagyon nehezen ment, vagy el voltam keseredve, megálltam egy kicsit, és arra gondoltam, hogy „héé, ez volt az álmod, bírd ki” így haladok 2,5 éve a KSK rögös, akadállyal teli útjain. A tavaszi félév pocsék teljesítménye után még mindig az álomképem hajtott. „Autógépész leszek, autógépész leszek...” Aztán indult a szeptember. És hiába igyekeztem, tanultam, látszatja semmi sincs. Jó, persze év elején (meg közben) 1-2 buli becsúszott, de erről később. Bejártam, jegyzeteltem, majd hullafáradtan hazaestem, pihentem, tanultam, másnap megint ez a kör, mint egy mókuskerék. De „kibírom, csinálom, mert autógépész leszek” Szépen lassan jöttek az első ZH-k, az első csalódások az 5. szemeszterben. Persze sikertelenül mind, folytatván a tavaszi féléves hagyományokat. Mert ugyebár töbnyire 2 hét alatt lezavarják az összes zh-t minden tantárgyból, hogy jó sűrű programja legyen a diáknak. Van is, és ekkor jön a bűvös domino elv, mert ha az ember a keddi zh-ra tanul, akkor a csütörtökire csak kedd estétől van ideje, a hétfőire meg csak péntek estétől. Ennek persze az a vége, hogy 2 nap alatt senki sem képes csodákra. Ekkor jöhet a kérdés:  Miért zh előtt kezd el tanulni valaki? Erre nem tudom a pontos választ. Talán egy bizonyos mértékben emberi halasztás, és halogatás, és nagyobb mértékben az időkalkuláció, időbeosztás. Mert ha az ember hazaesik, nem azzal kezdi, hogy leül tanulni, hanem pihen egy kicsit, kajál, kikapcsolódik egy kicsit, és már ott tart, hogy este van. Na meg a beadandók, rajzok, stb., amik zabálják az éjszakát, meg a szabadidőt. Amikor már annyi mindent kell tanulni, hogy nincs idő erre, vagy arra…  Ennek az egésznek meg az a vége, hogy megbukok mindenből, mehet a sok lóvé az egyetemnek, ők jól járnak, én meg átcsúszok a fizetős képzésbe, ezáltal még jobban járnak, én meg szívok mint a torkosborz, mert „autógépész leszek”

            Aztán egyszer csak van egy megállj. Egy pause, egy kis szünet. Amikor felvillan bennem a kérdés? Mi értelme ennek? Minek amortizálom le magam fizikailag, meg idegileg? „Minek is?!” (By GrafUr, mert nem csak én vagyok így…) Azért, hogy elmondhassam, KSK-s vagyok, azért hogy egyszer autógépész legyek? Következő felmerülő kérdés: miért akarok autógépész lenni? Miért is? Miért töltöm szopással, és szenvedéssel az életem legszebb éveit? Azért hogy a következő x évet anélkül töltsem? Miért is akartam gépész lenni? Na mindegy, erre nem tudom a választ. Aztán haladtuk az idővel, a múlt héten eldőlt, hogy nem leszek autógépész. Gépelemek bukó, keresztfélév nincs, gépész ágon plusz egy év csúszás, nem fér bele, szevasz. Lelki megkönnyebbülés, legalább nem kell már rajzolni, gyakra járni… Na ja, minden rosszban van valami jó. Ekkor vége lett annak az álomnak, ami ide hozott, és itt tartott az elmúlt 2 évben, a legnehezebb időszakokban is. „Nem leszek autógépész” Na mi legyen ezután? Akkor legyek logisztikus... Ha ló nincs, jó a szamár is. Aztán felmerül egy kérdés: így mennyivel lesz könnyebb? A válasz egyértelmű: nem sokkal. Ugyanúgy lesz Hőtan 1,2 Gépelemek 1,2 Járműdinamika és hajtástechnika, satöbbi. Ettől még nem fog megállni a mókuskerék, hogy kiszálljak, és élvezzem az egyetemista életet… Mert azért nem vagyok én tanulógép, néha 1-1 bulira szükség van, kiereszteni a feszültséget… Mindemellé jött a hab a tortára: Beültem egy GTK-s előadásra, név szerint „Termékmenedzsment”-re. Hát, kiült a megdöbbenés az arcomra. Vagyis inkább egy csodálkozó mosoly, hogy „Ez? Ez előadás? Ez egy tantárgy előadása??” Hát igen, nehezen tudom leírni az élmányt… Volt egy kis kontraszt e között és mondjuk egy Járműdinamika előadás között…És igazából, aki a GTK-n végez, ugyanúgy BME-s diplomát kap, csak más lesz bele írva. Meg nem fog autót tervezni… Mindezek tudatában jött egy gondolat, hogy mi lenne, ha átmennék a Műszaki menedzserre? Mi is lenne? Laza, lightos, stresszmentes egyetemi élet, éjszakába nyúló tanulások nélkül. Mindemellett melózhatnék, így lenne lóvé a későbbi fizetős korszakra (mert ugye pár évet már elnyomtam a KSK-n) meg minden másra, és írkálgathatnám a tippelős-karikázós ZH-kat, átolvasnám azt az 50-60 oldalt egy A5-ös könyvben, ami kell egy ZH-ra, megjegyeznék pár grafikont, esténként elmennék bulizgatni… Hmm… Vagy akár pöröghetek tovább a KSK szervezetlen, és kiforratlan BSc-s mókuskerekében, amíg bírom idekekkel…

Ez a dolog annyira megtetszett, hogy már elkezdtem érdeklődni az átjelentkezés menetéről, meg a tantárgyak elfogadásáról…

(Ezt is megéltük, az egyik legragaszkodóbb, leg „gépész leszek akkor is” mentalitású gyerek most azon agyal, hogy átmegy a GTK-ra…)

A tököm tele az egyetemmel. Ha újra felvételiznék, 2x meggondolnám, hogy ide jövök-e... És esélyes, hogy mind 2x a NEM jönne ki. Yeah...

És egy idézet, ami a BME falai közt több, mint aktuális:

"..csak a nyomor a depresszió a gondok és a stressz,
nem nézed ki belőlem de egyszer boldog életem lesz.."
/2Arc/

Amúgy meg kezdem elveszteni az utóbbi 4 évben oly stabilan álló hitemet önmagamban. Nájsz.

Felraktam a gépemre a Szákjpot, aki szeretne, mostmár ott is elérhet, de pötyörészni nem fogok, csak telefonálni :)

A nevem olvasható az iwiw profilomnál...

Zeneszöveg most nincs...

Ez egy átkozott nap volt,
ma is durva út sodort.
Csupa láncra fűzött arc,
meg a végtelen, vad harc.

Ma is torz erő diktált:
buta, bégető birkák...
Ez is fájdalomról szólt,
ma is félelem tombolt.

Nem ez a vágyam,
veszem a szárnyam-,
van egy holtig rejtett hely...
Nem ez az álmom,
nem a világom-,
ez csak egy mérgezett selejt.

Remeg a föld,
reped az ég-,
de, ha Te ringatsz, jöhet a vég!
Borul a Föld,
szakad az ég-,
de, ha Te rám ragyogsz, maradok még...
Jöhet a tűz,
jöhet a jég-,
más halál vár ránk, ó, de szép!


Kérlek, ringass el!
Ami kint marad, nem kell.
Karod könnyű álmot nyújt-,
csak egy angyal érint úgy...

Sehol az árnyak,
nem ide járnak-,
ez egy áldott, új bolygó!

Csak ide vágyom,
ez a világom-,
nem a régi sárgolyó...

Na, eljött ez a pillanat is, amit már nyár óta terveztem, de eddig nem vitt rá a lélek. Aztán nemrég történt egy olyan dolog, ami végül cselekvésre késztetett. Úgy döntöttem, letörlöm az MSN-t a gépemről, és többet a közelébe sem megyek. 2006 májusa óta 103 partner került fel, akik közül aktívan 20-al ha beszéltem, az ő döntő többségük is olyan személy, akivel bármikor találkozhatok. Össze sem merem számolni, hány órát (napot, hetet?) töltöttem azzal, hogy a monitor előtt pötyörészve tartsam a kapcsolatot a barátaimmal, haverjaimmal, ismerőseimmel. Ahelyett, hogy egy kávézóban, vagy egy kocsmában beszélgettem volna velük egy jót, miközben a szemükbe nézek, érzem a jelenlétüket, érzem hogy társaságban vagyok… Ehelyett a modern civilizáció rabja lettem, és egyedül ülve a szobában képzeltem azt, hogy társaságban vagyok… Ahogy FankaDeli mondta:

„mennyire átver az msn ablak hiszen azt hiszed, hogy társaságban vagy, holott kurvára egyedül ülsz a szobádban”

Na, hát rájöttem, hogy igaza van. Már hülyét kapok a mosolygós arcoktól, a kacagó sárga snimált fejektől, a giccses névkiírásoktól, mindentől. Attól, hogy órákon át beszélgetek valakivel, és semmit nem tudok meg a személyéből, nem ismerem meg a reakcióit, és egy teljesen torz képet kapok róla. Nem látom a szemét, az arcát beszéd közben…  Elegem lett. Inkább ne beszéljek valakivel hosszú hónapokig, minthogy egy kettőspontdét lássak a nevetése helyett. És akkor még nem is említettem mindennek a legalját, az MSN-randikat. A gondolatától is rosszul vagyok, és bár már megfogadtam, hogy kerülni fogom, mégis sikerült beleesnem. Persze megvan az előnye, hisz ingyen beszélhetek (beszélhetek?) szinte bárkivel a világban, kényelmes fájlcserélés, satöbbi. Bár mindez pótolható mással, csak akarni kell… Élményeket akarok átélni. Mint amikor pár doboz sör társaságában Gellért túráztunk, vagy a HaBárban beszélgettünk. És végül is nem volt több idő, mint amit alkalmanként elverünk a rohadt MSN előtt. Mégis mennyivel emberibb, és emlékezetesebb… Most rákényszerülök majd, hogy ha nem értek egy számítási feladatot, odamenjek az egyik haveromhoz szünetben, és élő szóban kérdezzem meg tőle egy kávé mellett, azt amit előző este pár karakter leütésével megtehetek. És mégis, melyik a jobb? Szal köszönöm, nekem elég volt a szmájlik meg a di-ding hangok tengeréből, visszatérek a konzervatívabb cyber-mentes világomba, ahol hús-vér emberekkel kommunikálok majd, szemtől szembe. Természetesen az e-mail-t továbbra is használom majd, de mindemellett az iwiw profilomat is minimálisra butítom. Akit érdekel, hogy mi van velem, keressen meg, ne az adatlapomat olvasgassa. Mert ugye sokan már rutinszerűen ezt teszik, ha kiváncsiak mi van a volt barátnővel, régi haverral, satöbbi, felmennek, megnézik a képeit, elolvassák mit dolgozik éppen, megnézik kapcsolatban van-e, stb… Mondhatni csodálatos ez is… Csak azért nem törlöm magam, mert sok emberrel tudok gyorsan kapcsolatot felvenni, meg mert ideális „címtár”… Ezt a blogot is meghagyom, hogy valahova írkálhassam a faszságaimat. De MSN-en többé ne keressetek, kijelentkeztem. Őszintén remélem, hogy végleg. Skype-on majd elérhető leszek, de ott is csak telefonálni fogok, pötyörészni nem.

Hangulatleíró zene:

FankaDeli – A pad

Stop a gomb a liftben és megállok,
Akkor is szerválok, ha ütőm sincsen
Ez minden kincsem
Hangom a történet
A mesék, a példák, mind a táramban töltények.
Ki ivott a poharamból, ki evett a tányéromból
Mit gondolsz a tükörképről, vagy épp az árnyékodról?
Ez nem homokvár és nem is a gokarton
A zsiványok már dzsipben,régóta nem lóháton
A becsület lassan, csak egy bejegyzés a szótárból
Hogy lett ennyi ribanc istenem egyetlen bordából
Mennyi mindent láttam és mennyi mindent hittem,
És már tudom mi az igazság, hogy igazság nincsen
Én javítani akartam, de javítani nem lehet,
Mert ahányan ismernek,mind annyiszor eltemet
De azért mert ők ilyenek, te ne állj be a sorba
Van mikor választani kell, tartalom vagy a forma.

Refrén(2X):
Még mindig ott van a pad a lelkem a pad,
Amin üldögéltem, mert mindig akad
Egy apró remény a csillagok között
Hagytam és belém költözött

Az én fajtám az tudja, hogy az apró pénz is pénz
És én mondom , hogy bármi, amitől függsz az felemészt
Nézz rá a kölyökre, milyen édes hogyha álmos,
De pont mikorra ballag leszel áttétesen rákos
Az ember, az ember, az ember mindent leszar,
Az ember megteheti, és az ember olyan fukar
Hogy magától is sajnálja az igazság egy szeletét
Hogy valamit nem lehet na, hiába szeretnéd
Bár a legtöbb lánynak bőven elég a nyújorker(New Yorker)
És a legtöbb fiúnak bőven elég ha úgy jófej,
Hogy valakivel, még csak MSN-en beszél,
De már kinagyította ám több képen is a szemét
Az én szüleim harminc éve keltik reggel egymást
Tudnának ám mesélni az életről egy s mást
Te kiben bíznál úgy, hogy leéld vele az életed
És bár nem ismerlek, de én ilyen vagyok féltelek

Refrén(2X)
Még mindig ott van a pad a lelkem a pad,
Amin üldögéltem, mert mindig akad
Egy apró remény a csillagok között
Hagytam és belém költözött

Csak a most van és a múlt, a jövő messze távol
Bár Isten tényleg mindent tud erről a világról.
DE sokan azt gondolják, hogy nem tereli nyáját,
Valami Science fiction(szájönsz fiksön)szerű jövetelét várják
De ahogy a közmondás őrzi a fától az erdőt
Itt egyre inkább tompa vagy, minél inkább felnőtt.
Itt szégyellik a gyerekek, hogy játékkal a kézben
Itt az interneten vagy fenn, nem lenn a téren
Cigivel és csajokkal a tábortüzek helyett
Egy hullagyár az utca, a beton élve eltemet
De ha csak holnapig élnék, én akkor se tojnék be,
Rám mondtak sokmindent, mint a reklámok a fogkrémre
Mégis tele a váró, amin nem segít a pálinka
Kihúzzák a fogadat, közben az asszisztens ásítva
Kéri hogy a következő üljön be a székbe
Ha ezt nem fogadod el, na akkor tényleg tépj be

Refrén(2X)
Még mindig ott van a pad a lelkem a pad,
Amin üldögéltem, mert mindig akad
Egy apró remény a csillagok között
Hagytam és belém költözött

Mondd el, mit látsz, mondd el, ki vagyok,
Csak a szemembe nézz, s mindent látnod kell.
Mi az, amire vágysz? Csak ennyit adhatok
Magamból én, te döntsd el mennyit ér!

Voltam már lenn és hagytak egyedül,
Üres falak között, távol mindentõl.
Keserû a magány, de tudtam, sikerül
Ide elérni fel, csak mindig hinni kell!

Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár!
Így élni jutalom, te is hallgass rám!

Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.

Színház a sors: játszd a szereped!
Ez a darab talán végre mást hoz majd.
Mi az, amire vágysz? Tiéd a fõszerep:
Becsüld meg még! Ne dobd el semmiért!

Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár!
Így élni jutalom, te is hallgass rám!

Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.

Mi marad így majd a végén?
Hova jutok, még nem tudom.
De tudom, azért sokan várnak még rám
Ma is mindenhol, mindenhol!

Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon!

Így kell összerakni egy blokkot, aztán így működik... :) (Nekem meg tanulnom kéne, de lusta vagyok..)

Eljött az ideje, hogy heavy metal is legyen a zenei bejegyzések között, egy kis benzingőzzel keverve... :)

Gimme fuel
Gimme fire
Gimme that which I desire

Turn on, I see red
Adrenaline crash and crack my head
Nitro junkie, paint me dead
And I see red

One hundred plus through black and white
War horse
War head
Fuck em, man
White knuckle tight
Through black and white

Oh, on I burn
Fuel is pumping engines
Burning hard
Loose and clean

Oh, and on I burn
turning my direction
Quench my thirst with gasoline

So gimme fuel
Gimme fire
Gimme that which I desire

Turn on beyond the bone
Swallow future
Spit out home
Burn your face upon the chrome

Take the corner, join the crash
Headlights, headlines
Another junkie lives too fast

Yeah
Lives way too fast, fast, fast, fast, fast

Oh, on I burn
Fuel is pumping engines
Burning hard, loose and clean

Oh, and on I burn
turning my direction
Quench my thirst with gasoline

So gimme fuel
Gimme fire
Gimme that which I desire yeah yeahe!!!!


white knuckle tight!


Oh
Gimme fuel
Gimme fire
My desire

Oh, on I burn
Fuel is pumping engines
Burning hard, loose and clean

And On I burn
turning my direction
Quench my thirst with gasoline

Gimme fuel
Gimme fire
Gimme that which I desire

On I burn

Újszülöttként csupasz fejjel préselődtem fényre
hangos felsírással adtam jelt minden rendbe
Velem, azóta évek óta nyitva szemem
minek sarkából az embereknek tetteit figyelem

Sokan tépkedjük a szálakat hogy szeret vagy nem szeret
tortáinknak tányérjából sok a félig rágott szelet
Sok volt az ég veled! el kell engednem kezed
kettőnk rajtja a cél felé már más irányba vezet
Az emlékek a múltból alakítják a jellemem
tettbe s ne szóba bízzak már megtanultam gyermeken
Fájdalmaim néha mély álmaimból felverem
ha naplómat a könnybe száradt lapok felé pergetem
Akikben bíztam barát ha vihar volt eldőlt
a csalódás a pohár szintjén túl sokszor felgyűlt
A vitorlák a szélben megőriznek emlékeket
fájdalom és derű mindig formálják az énemet
Kiskorom óta láttam szeretteim szenvedni
egymagam voltam kérdést nem volt kinek feltenni
Válasz nélkül csupán a remény szikrája maradt
mi az évek elteltével megbújt a felszín alatt
Közhelyes mondatok egy fecske nem csinál nyarat
a valóság lába állt az álmomé pedig szaladt
Sok volt a lenyelt falat mi torkomon megakadt
érzem néha mikor a szívem fájdalmak közé ragadt
Igaz szavakkal állok elétek a szívem nyújtom felétek
sok az mit elértek mégis van miben nem értek
Egyet, hisz minden a saját magunkat vetjük
és ha kell az arcunk egy álarc mögé rejtjük
Elszáradt faleveleken lépkednek lábaim
a növények illatától a múltba visznek szárnyaim
Átvillannak fejemben a be nem váltott vágyaim
a magas lécre tett szebb világról szóló álmaim

Az igaz szavak tőlem jönnek bár van az ki mást mond
sokan próbáltak úgy kezelni mint vetítő vászont
Elföldelésem láttam és azokra küldök záport
ki sötét fátyol mögül, mosolygó arccal gyászolt
A látszat néha csal, van hol nem szilárd a fal
van hol minden egyes mondat hazugságot takar
Kérdem mért kell másnak látszani, más bizalmával játszani
ezzel magadnak fogsz a legnagyobbat ártani

A villámok ébresztettek mik összecsaptak felettem
az ön nem nyert szelvények százával voltak zsebemben
Ki szilánkokra törte szívem el nem felejtettem
és engem sem felejtett el kit csapdába ejtettem
Hisz volt mikor a sebem nem gyógyította ki okozta
így tervel kidolgozva mást használtam ki hogy jódozza
Ártatlan hazugságoknak tűnő tettek voltak
ha visszakaptam hiszem figyelmeztetésként szóltak
Hogy érezzem mit érezhet kinek szívébe döfnek
a világban e kardal többszázezren öldökölnek
Kaptam én is sebet, őket hívom úgy hogy jelek
tudnék mutatni szívemen jó pár beforratlan heget
A feszültségek szobájában nem találtam helyem
az ajtó rácsaiba kapaszkodott sokszor kezem
Hogy kinyissam a zárba forgattam a sok drótot
pedig a kulcs himbálózva nyakamban mindig ott lógott
Írógépem csattogása felvet rossz emlékeket
nem vettem észre jelentéssel bíró cselekvéseket
A csalódás vagy rosszá vagy jobb emberré tehet
néha nézz magadba a mérleg nyelve vajon hol lehet